Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 

A valóságunkat meghatározó modelljeink különbözőségéről két tanmese,

amik egyszerre alkalmasak személyes szintfelmérésre is...

Valamint egy harmadik tanmese, a modern kor különbözőségéről... (bocs., ha nem működik ez a link, akkor is a lap alján van a harmadik..)

 

Két kis magzat beszélget egy anya méhében:

 

– Te hiszel a születés utáni életben?

 

– Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

 

– Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

 

– Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

 

– Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni – ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

 

– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínőleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

 

– De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerően véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.

 

– Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

 

– A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted, ő mégis hol van?

 

– Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

 

– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

 

– No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet az több annál, mint amit mi innen látni tudunk.

 

 

-----------------------------------

  

Megjelent a Zöld Újságban (www.zoldujsag.hu)

 

ismeretlen szerző írása,

 

2008. október, 33. o.

 

 

És egy másik történet, ami pontosan beszél a 2 valóságról:

 


Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

 

És egy harmadik tanmese arról, (a)hogy a jelenlegi szabályozás lehetetlenné teszi a megoldást:

 
Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit, és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz.
De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!"
Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.
Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében.
Bárka sehol.
- Noé, hol a bárka!? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, de a terveid nem voltak megfelelőek,
    ezért fogadnom kellett egy mérnököt az áttervezéshez.
2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
3. Nem tudtam fát szerezni, mert - a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében - fakivágási tilalmat rendeltek el.
4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát,
    amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, mennyi kisebbségit viszek magammal.
    Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.
Most úgy ítélem meg,hogy körülbelül még 5 év kell a bárka elkészítéséhez.
Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség, - mondta az Úr -, megteszi helyettem az államigazgatás.

(- amit az Istentől elforduló "szabad akarat" működtet a racionalitás, és a többi modern eszme jegyében...)